Sorry az eltűnésemért,de mentségem legyen,hogy két hétig ágyhoz kötött beteg voltam...az előző írásomban már említettem azt a bizonyos vesegörcsöt...na hát az átcsapott vesegyulladásba és szűnni nem akaró 40fokos lázba...(amin csak egy jó adag injekció segített)..:S Nem is emlegetném,mert rágondolni is rossz...
Az ember azt hinné,hogy az otthon biztonságot jelent...én is azt hittem.Eddig.Sokszor eszembe jut,hogy hús-vér emberek hogy tudnak kegyetlen dolgokat művelni embertársaikkal...miért kell rettegésben tartani egy egész várost?Miért van az,hogy manapság már nem számít senki és semmi,aminek ártatlan emberek isszák a levét?És számtalan "miért"-re nem tud senki sem választ adni...
Az a tény,hogy egy ekkorka városban az elmúlt hónapban heti rendszerességgelt történnek betörések,amik brutalitással,nemi erőszakkal és halálba torkolló emberkínzással vannak kiegészítve,elég felháborító és megfélemlítő...mostantól aludjunk baseball-ütővel az ágyunk mellett?Talán az lenne a legjobb,ha nem is aludnánk.Ha le se csuknánk a szemünket és mindig éberen óvnánk családunkat és minden egyebet,amit nehéz munka során szereztünk meg.
Elleptek minket a rendőrök és a kommandósok.Ennyi rendőrt még életemben nem láttam egy kupacban.És mindenki csak hallgat,senki nem mond semmit.Mindenki sugdolózik erről-arról,egyre félelmetesebb hírekről,de ki tudja mostmár,hogy mi igaz?Azt hiszem nem mondok azzal újat,hogy a hírek szerint a kisebbség (és itt most szándékosan nem írom ki,hogy kik,mert mindnyájan tudjuk) táborát erősítik azok az emberek vagy inkább állatok,akik ezt művelik velünk.Tisztelet a kivételnek.Mert van kivétel!Csak sajnos kevés...
Eddig nem féltem.Most félek.Senki sem lehet biztonságban...
"Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon."
